Korea mindig is a kedvenc ázsiai országom volt, annak ellenére, hogy még sosem jártam itt. Nem tudom megmagyarázni az okát. Talán mert az itt élő népek nem annyira önteltek, mint a kínaiak, de nem is annyira alázatosak, mint a japánok. Lehet, az is közrejátszik, hogy a kettészakadt ország északi része emberöltők óta egy zsarnok család fogságába került, és sajnálom szerencsétleneket, amíg a délen élő rokonaik Ázsia egyik legdinamikusabb fejlődő országában élvezhetik a szabadságot.
Korea ma már fejlettebb még Kínánál is, és külső szemlélődőként úgy láttam, gazdagabb Japánnál. Az biztos, hogy az egyfőre eső világmárkák tekintetében vezető ország lett. Ez tiszteletet vált ki belőlem akkor is, ha az akkumulátor gyáraik a magyar levegőt szennyezik mostanság.
A 3,5 millió lakosú Busan (vagy Puszan, ez még nem dőlt el), Dél-Korea második legnagyobb városa. Itt találjuk az ország legnagyobb strandját, és a legnagyobb folyóját. Busan büszkélkedhet a legnagyobb dél-koreai kikötővel is, ami méreteiben a világranglista ötödik helyén áll. A városban rengeteg a turisztikai látnivaló, nekünk ebből csak három helyszín fért bele az egy napba.
A Haedong Yonggungsa templomot kerestük fel először. A sziklás tengerparton található buddhista szentélyt 108 lépcsőfokon leereszkedve értük el, amit számos Buddha-szobor szegélyez, de szobrokat állítottak a kínai csillagjegyeknek is, hogy a turisták fényképezhessék magukat annál, amelyiknek az évében születtek. (Miután nekem a patkány jutott, nem erőltettem ezt a fotót.) Sajnos kiújult a kétoldali, heveny tömegundorom, ezért nem igazán tudtam átadni magam az áhítatnak és csodálatos kilátásnak.
Ezután tovább indultunk Dongbaekseom-félszigetre, ahol meglátogathattuk a 2005-ben épült APEC Házat, ami eredetileg az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés vezetőinek találkozóhelye volt. Az UFO-űrhajó alakú épületet zárva találtuk, ezért a félsziget másik oldalán visszasétáltunk a buszunkhoz. A partmentén kiépített, romantikus sétányt választottuk a kényelmesebb promenád helyett, amit a tengerből kiálló sziklák mentén vezettek végig. Éppen az utolsó lépcsőkkel végeztünk, amikor Kata észrevett egy mozdulatlan fejet a sziklák között. Hogy tartozott-e hozzá test, nem lehetett látni, minden esetre elég ijesztőnek tűnt. Már kezdtem magam nyugtatni, hogy valószínű csak napozik egy ember fürdőgatya nélkül, ezért mászott be olyan lehetetlen helyre, amikor mentősöket pillantottunk meg rohanva közeledni. Egy biciklis úr mutatta nekik, hová kell bemászniuk, valószínű ő hívhatta ki őket. Kisvártatva újabb mentő érkezett szirénázva, majd megjelentek a tűzoltók és a rendőrök is. (Mindez egy emberhez.) Akárki fekhetett is ott, nem lehetett rajta segíteni, mert a mentős személyzet üres hordággyal érkezett vissza, és csak a rendőrök maradtak a helyszínen.
Ezek után nem esett annyira jól az ebéd, pedig ezúttal sütve ehettük a csináld magad menüt. A koreai kaja jobban ízlett a japánnál, mert itt tomboltak az ízek. A rizs ugyan itt is sótlan volt, de többféle szószt és ízesítő falatot raktak az asztalra, amivel személyre szabhattuk az ebédünket. Már, aki szereti a csípőset. Mert aki nem, az megszívta.
A Yongdusan Park egy hegyen található kert, jelentős történelmi háttérrel. Korábban japán etnikai kisebbség élt itt, majd a koreai háború alatt menekültek viskóvárosa lett. Ma egy kulturális emlékhely, számos szoborral, többek között a néhány évvel ezelőtti, kormányellenes diáktüntetések emlékművével. A park egyik fénypontja a 120 méter magas Busan torony, amit érdekes módon, soha nem használtak távközlési céllal, kizárólag kilátónak építették 1973-ban. A 69 ezer m2-es terület megtekintésére kaptunk harminc percet, amit igyekeztem minél jobban kihasználni, ezért a számomra nem sokat mondó szobrok nézegetése helyett, az elmúlt napok fotóit töltöttem fel a netre. Merthogy Busan legtöbb pontján ingyenes wi-fit biztosít a város mindenki számára. Csak mondom, hogy ilyen is van…
Korea is egy olyan ország, ahová még vissza fogunk térni, és ezt nyugodtan vehetik fenyegetésnek.
Fotók később
◄Előző kikötő: Nagaszaki Következő kikötő: Sanghaj ►
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése