Most, hogy ismét kijárási tilalom és bezárkózás van, az emberekből – így belőlünk is – azonnal előtör a mehetnék. Tavaszi sorozatomat folytatva, egy újabb kirándulóhelyet mutatnék be, ezúttal kicsit messzebb a fővárostól.
A Gaja-szurdokot Székesfehérvártól néhány kilométerre, a Fehérvárcsurgói-víztározó északi végénél találjuk. A szurdok elnevezést kissé túlzásnak tartom, maradjunk inkább a völgy kifejezésnél, hogy senkinek ne okozzon csalódást. Szombaton tizenegy órakor már alig találtunk helyet a parkolóban. Nyilvánvaló, hogy ez a völgy a fehérváriak kedvenc kiruccanó helye, a patak menti erdei út alkalmas kutyasétáltatásra, vagy babakocsi tologatásra is. Így volt ez most is, hiszen az erdei tóhoz vezető utat ellepték az egy-két órás kirándulók. Az erdei szakaszon még lehetett látni néhány retikülös túrázót, de az Alba Regia forráshoz már kevesen jutottak el. Mi még felgyalogoltunk egy meredek lépcsőn, hogy megnézzük a vaskori halomsírokat, de ez nyugodtan kihagyható látványosság. A forrás éppen csak csordogált, csekély vize néhány méteren belül elveszett az avartengerben.
Innen egy könnyű sétával eljuthatunk a Károlyi kilátóig, amit egy szikla kiszögellésre emeltek, ahonnan belátni az egész völgyet. Ha tovább haladunk északnyugati irányba, hamarosan egy kerítésbe ütközünk, de a turistáknak építettek egy létrát, hogy a túloldalra átkelhessenek. Az ösvény – ami része az Országos Kéktúra útvonalnak is – elég közel a szakadék pereméhez, egy meredek szakaszon visz le minket a hegyről.
Mielőtt még kiértünk volna Bálinka településre, visszafordultunk a völgybe, és a Gaja-patak folyásának irányába elsétáltunk a parkolóig. Vállalkozó kedvűek még felkapaszkodhatnak a Sobri Jóska barlanghoz is, de mi ekkorra már kellőképp elfáradtunk a meredek, csúszós út leküzdéséhez. A saját körünk nyolc és fél kilométeresre sikeredett, de ha kihagyjuk a halomsírokat, ez alig több mint hat kilométeres út. Lassan andalogva is csak egy félnapos program. Békeidőben beülhettünk volna egy útszéli csárdába hazafelé, de a vészhelyzet miatt most csak az otthonról hozott elemózsiánkat burkoltuk be.
Megtekintésre ajánlok még egy bájos kis falut a közelben: ez pedig az innen hét kilométerre fekvő Bakonykúti. Érdemes húsvétkor, vagy halottak napja környékén végigsétálni a Szabadság utcán (Templom utcája), mert ilyenkor a szépen felújított parasztházak előtti területet kidíszítik helybéliek. Ha az utca végéig elsétálunk, egy fa szobrot láthatunk jutalmul. Sajnos mostanra már elhervadtak a porták elé ültetett virágok, de így is találtunk jó néhány szépséget, ami fényképezőgépért kiállt.
