A wellness szónak nincs magyar megfelelője, csak körülírni lehet, de még ezt is különbözőképp teszik az értelmezéssel foglalkozó oldalak. A közös nevező a pihenés, a feltöltődés, az általános jóérzés. Tehát nincs benne, hogy meleg víz, mert arra ugye ott a spa, mint idegen szó. A sport, a kondíció sem tartozik szorosan a wellness fogalomkörébe, arra inkább a fitness az elterjedt kifejezés.
Így aztán a személyre szabott wellness hétvégénket kiegészítettük egy múzeumlátogatással, mert az jó nekünk.
 |
| A valóságban azért nem ennyire szép |
Na, de ne vágjunk a dolgok elébe, egy pár keresetlen szót had ejtsek a Thermal Hotel Visegrádban töltött egy napunkról. Nem a szállodát akarom fikázni, mert alapvetően rendben volt minden, hanem a gondolataimat rendszerezném pár sorban.
„Ilyen jól élünk mi, magyarok?” Ugye sokan feltették már ezt a kérdést magukban, miközben araszolnak egy nyári hétvégén a Balaton felé, vagy amikor azt látják, hogy a hosszú hétvége előtt napokkal már minden szálláshely elfogyott.
Leesett az állam, amikor megérkeztünk szombat kettőkor, és megláttuk a kígyózó sort a recepció előtt. Pedig nem olcsó a mulatság, 60-70 ezer forint egy szoba egy éjszakára teljes panzióval. Ha levonom egy átlagos uszodabelépő árát és két főétkezést egy középkategóriájú étteremben, akkor is 100 euró fölött vagyunk csak a szobáért, ami azért valljuk be, Magyarországon elég húzós. Na, de hát, ha veszik, had vigyék!
A termálvízben ücsörgést is meg lehet unni egy idő után, ezért vasárnap a kultúrát választottuk wellness gyanánt. Csak nyugalom, nem fogok bele kulturális esszébe, de makacsul foglalkoztat egy gondolat, ami a Mátyás Király Múzeumban jutott eszembe. Történt ugyanis, hogy a csípős decemberi hideg ellenére egy csomó ember látogatta meg ezt a történelmi helyet, köztük számos külföldi. El kezdtem számolni, hogy vajon mekkora lehet az éves bevételük az 1300 forintos jegyekből?Minimum 50 millióra taksálom, amit ha összehasonlítunk egy átlagos magyar focipálya bevételével, talán túl is szárnyalja. Márpedig Mátyásnak ezt a vidéki rezidenciáját biztos, hogy a töredékéből fel lehetett újítani, mint stadiont építeni, nem beszélve a fenntartásról. Nyilván egyik sem megtérülő beruházás, de mindkettőnek lehet egyéb hozadéka. A sok új stadionnak az, hogy a magyar foci fellendül, és turulként szárnyal újfent. Ezt ugyan még nem látjuk, de drukkolunk neki. Amit viszont jól látunk, hogy a történelmi épületek restaurálása, tömegeket vonz, és hozzájárulhat múltunk jobb megismeréséhez és megértéséhez. Márpedig egy magát nemzetinek valló kurzusnak ez nem egy utolsó szempont.
Szépen rekonstruálták az 1000 forintoson is látható Hercules kutat, eredeti darabjait pedig megtekinthetjük a múzeum egyik termében. A tardosi mészkőből faragott oroszlános Márvány kutat, a fagyveszély miatt, egy ponyva fedi, de fellebbenthető a kíváncsi látogatónak.
Az épületet egyébként a harmincas években kezdték feltárni, de a szocializmus alatt nem tartották fontosnak, hogy rekonstruálják a kastélyt. A rendszerváltás után, a nép-nemzeti kormányfőnek titulált Antal József viszont már ide szervezte a Visegrádi Hármak (akkor még Csehszlovákia egyben volt) alakuló találkozóját, amire márványtábla emlékeztet. A kelet-európai országok összefogásának gondolatát jó ötletnek tartom, de élek a gyanúperrel, hogy az „uram-bátyám” világot sirató fórumosok sokkal inkább Károly Róbert királyunk utódainak képzelték magukat, aki először hívta össze tanácskozásra ide a lengyel és cseh királyt. Na, de ez már történelem, nem úgy, mint Mátyás, az „igazságos”. Az csak legenda…
