Sokunk régi vágya, hogy egy luxus tengerjárón tölthessünk el legalább egy hetet, hogy belekóstoljunk a régmúlt idők gazdag embereinek világába, vagy éppen az újgazdagok óriás jachtokon pöffeszkedő életének illúziójában merüljünk el egy rövid ideig. De van itt még egy szempont: ha a nyaralásunkat szeretnénk optimalizálni ˗ miszerint egységnyi idő alatt a lehető legtöbb helyre eljutni a legkevesebb kényelmetlenség mellett ˗, akkor is jó megoldás lehet egy ilyen hajóút. Nem beszélve olyan eldugott célpontokról (pl.: Antarktisz jéghegyei, Alaszka vadonja vagy az észak-norvég fjordok), amit más közlekedési eszközzel körülményesebb lenne megközelíteni.
Minden környezetvédelmi aggály ellenére ez az iparág töretlenül fejlődik. Egyre nagyobb és modernebb hajók jelennek meg a világ tengerein, hogy a növekvő igényeket kielégítsék. Mi több, nem ritka azon turisták száma, akiket nem is igazán érdekel, hová viszi őket az „úszó város”, magáért a hajóért fizetnek be az utazásra, hogy aztán kimaxolják a fedélzeten nyújtott különleges szolgáltatások élvezetét. A világ legnagyobb üdülőhajóiról a Wikipédián találhatunk egy jó kis listát. A verseny nagy, számos hajótársaság küzd az utasok kegyeiért. Ezek közül csokorba szedtem a legnépszerűbbeket, és jó néhány kevésbé ismertet.
• Royal Caribbean International: Ez a társaság gyakran vezeti a listát a legnagyobb és legfejlettebb hajók tekintetében.
• Carnival Cruise Line: A világ legnagyobb utasszámával rendelkező hajózási társasága. Nagy hangsúlyt fektet a szórakozásra és a családi nyaralásokra.
• Norwegian Cruise Line: Ismert a flexibilis utazási lehetőségeiről és a fedélzeti élmények sokféleségéről.
• MSC Cruises: Az egyik leggyorsabban növekvő hajózási társaság, különösen népszerű Európában.
• Disney Cruise Line: A Disney márkát a hajózás világába hozza, családokra és gyerekekre összpontosítva.
• Costa Cruises: Az egyik legrégebbi és legnagyobb európai hajózási társaság, amely a mediterrán térségre és a Karib-térségre összpontosít.
• Holland America Line: Klasszikus stílusú hajók és elegáns környezet jellemzi ezt a társaságot.
• Princess Cruises: Nagy hangsúlyt fektet a kényelemre és a relaxációra, népszerű a nyugdíjasok és a párok körében.
• Celebrity Cruises: A modern luxushajózás egyik úttörője, stílusos és kifinomult környezetet kínál.
• Regent Seven Seas Cruises: A magas nívót előtérbe helyező hajózási társaság, all-inclusive szolgáltatásokkal és exkluzív úti célokkal.
• A japán Nippon Yusen Kaisha (NYK) és a kínai Adora Cruise is egyre nagyobb szerepet játszik a globális hajózási piacon.
• P&O Cruises
• Aida Cruises
• TUI Cruises
• Viking Cruises
• Marella Cruises
• Cunard
• Seabourn Cruises
• Silversea Cruises
• Oceania Cruises
• Ponant Cruises
• Azamara Cruises
• Crystal Cruises
• Windstar Cruises
• Ambassador Cruise Line
• Fred Olsen Cruise Lines
• Phoenix Reisen
• Hapag-Lloyd Cruises
• Saga Cruises
• Hurtigruten
• Mystic Cruises
• Lindblad Expeditions
• River Cruises
• AmaWaterways
• American Cruise Lines
• Arosa Cruises
• Avalon Waterways
• CroisiEurope
• Emerald Cruises
• Luftner-Amadeus River Cruises
• Scenic Cruises
• Scylla Cruises
• Uniworld
• Russian River Cruises
• Ferries
• Icebreakers
• Margaritaville at Sea
• Qark Expedition
• Virgin Voyages
• Atlas Ocean Voyages
• Oceania Cruises
Most, hogy már három hajótársaságot is kipróbáltunk, veszem a bátorságot, hogy írjak egy cikket az óceánjárózásban rejlő számtalan lehetőségről, megemlítve a káros mellékhatásokat is. Természetesen most is a szubjektív véleményemet hangoztatom fennen, de már előre jelzem, kevesebb lesz a fikázás, tekintettel arra, hogy a nyaraltatás pápáival állunk szemben. Olyan szintre fejlesztették az utasok (vendégek) kiszolgálását, hogy nehéz fogást találni rajtuk. (De azért majd próbálkozom.)
Kezdjük egy sokakat érintő kérdéssel: mennyire játszik a tengeri betegség egy ekkora óriásladikon? Nos, én büszkén mondhatom, hogy nekem elég csak néznem egy hintát, hogy kavarogni kezdjen a gyomrom. A Dover – Calais kompon végig a korlátnál álltam, hogy róka koma a La Manche-csatornában landoljon, ne a nadrágom szárán. Ezért aztán rettegve szálltam fel a Royal Caribbean, Jewel of the Seas hajójára egy marék Daedalonnal a zsebemben, hogy életemben először, egy hetet töltsek el a nyílt tengeren. Szerencsére elkerült minket az összes tornádó a Karib-tengeren, de ha nem így lett volna, mi kerüljük el őket, mert ezek a tengeri óriások saját meteorológia állomással büszkélkedhetnek, beleértve a folyamatos egyeztetést a parti őrségek meteorológusainak előrejelzéseivel. A lényeg, hogy még csak enyhe émelygés sem akadályozott meg abban, hogy két pofára tömjem magamba a reggeli svédasztalra kikészített, füstölt lazacot.
E tapasztalaton fellelkesülve, néhány év múlva, befizettünk egy antarktiszi utazásra a Holland Amerika Line társaságnál. Az Oosterdam nevű úszóváros, a maga 82 ezer tonnájával több, mint háromezer személlyel vágott neki a világ legveszélyesebbnek kikiáltott szorosán, a Drake-átjárón. Az Atlanti- és a Csendes-óceán találkozásánál még akkor is hatméteres hullámok csapnak össze, ha nyugodt az idő, de ott jártunkkor heves szél tombolt. Nem mondom, hogy nem kellett kapaszkodnom a folyosó korlátjában, amikor szokásos fejadagomért járultam a büfé asztalhoz, de tengeri betegségnek jelét nem észleltem magamon. Most aztán, hogy az odáig vezető egy hét alatt hozzászoktam az enyhe talajmozgáshoz, vagy csak a szabálytalan billegésnek köszönhetően nem lett hányingerem, azt nem tudom, de végül is kit izgat?
Ezek után már nem tűnt nagy vakmerőségnek egy földkörüli út tervezgetése. Több társaság is kínál ilyen utat, de európai indulással az MSC-nek volt a legjobb ajánlata. Olyannyira kedvező áron lehet befizetni egy világkörüli hajókázásra, hogy a tomboló Covid-járvány ellenére, két évvel a hajóindulás előtt, már elfogyott az összes kabin a Poesia fedélzetén. Újabb két évet kellett várnunk, míg ugyanazon az útvonalon indítottak egy hajót, de résen voltam, és az elsők között csaptam le a jegyre. A kedvező ár persze relatív, ebből a pénzből vehettünk volna egy jobbfajta kocsit is, de hogy Vándor Tamás írótól idézzek: az én státusz szimbólumom, az útlevelembe nyomtatott pecsétek.
Az MSC-nél – számomra megfejthetetlen okból – nem lehet utat foglalni online, mint a másik két, korábban említett társaságnál. Ott kényelmesen kiválaszthattuk, melyik kabinban töltenénk legszívesebben a nyaralást, befizethettünk különböző kedvezményes csomagajánlatra (erről majd később) és parti kirándulásra, míg ennél az európai hajótársaságnál csak utazási irodán keresztül lehet foglalni. Pedig a weboldaluk ugyanolyan részletes. Külön mutatja a kiválasztott hajó összes szintjét, kabin típusát és a megannyi szolgáltatást nyújtó helyiségeket.
Jellemzően három kabintípus közül választhatunk. A legalja az ablaknélküli kabin, értelemszerűen ez a legolcsóbb is. Sokan úgy gondolkoznak, hogy mivel a nap legnagyobb részét a medenceparton, étteremben vagy szórakozóhelyen töltik, és csak aludni járnak a szobájukba, tökéletesen megfelel ez a változat. Csakhogy nem sokkal drágább az ablakos kabin, és akkor már az ágyunkból nézhetjük a fehér hullámfodrokat, amiket a vízi óriás rajzol az óceán mélykék táblájára. Ha az orrunkat az alaküveghez nyomjuk, akár még egy delfinrajt is felfedezhet a kitartó szemlélődő. Az ablakos kabinok az alsóbb szinteken helyezkednek el, aminek előnye, hogy a hullámzást sem érezzük annyira. Ezt nem tudom megerősíteni vagy cáfolni, mert minden alkalommal erkélyes kabint foglaltam abból a megfontolásból, ha egy vödör fölé hajolva kellene töltenem az út egy részét, mégis csak a friss levegőn tehessem, mások figyelő tekintetétől távol. A balkonos kabint is úgy árazzák be, hogy ne riassza el az utazót, és elcsábuljon a világos szoba látványától. A faltól falig érő üvegajtón nem csak a fény jut be akadálytalanul, de mi is látjuk a part menti tájat vagy a látóhatáron felkelő napkorongot. És azért valljuk be, néha jól esik egy kicsit félrevonulni egy hosszú út alatt napközben is. Nem beszélve olyan prózai kérdésekről, mint a ruha és törölköző szárítás. Mi még zsinórt is szoktunk vinni, ne kelljen a széktámlákra és karfákra hagyatkozni. (Itt jegyzem meg, hogy a kimosott zokni és bugyi egy éjszaka alatt gyorsabban megszárad a szoba légkondija mellett, mint a párás erkélyen.)
Aztán, akinek számolatlanul van mit költenie, választhat luxus lakosztályt is, vagy csak az átlagosnál tágasabb kabint, de ezek nem mi vagyunk. Kinéztem magunknak egy lifttől távolabb eső, tízedik emeleti szobát. Innen már egész jó a kilátás, de nem közvetlenül a fejünk felett dübörög a kajáspultnál zajló éhezők viadala. A hajó hátsó fertályát részesítettem előnyben, mert ott kevésbé érvényesül a hullámzás. Sokat elemeztem az útvonalat, hogy a járgány melyik oldaláról láthatunk több érdekességet, de ennek nincs igazán jelentősége. A kihajózás után olyan gyorsan elhagyjuk a partokat, még ha párhuzamosan is haladunk vele, hogy semmi sem látszik a szárazföldből. Vannak persze kivételek, de akkor sem tudhatod, hogy mondjuk egy fjord, amin felhajózik a kapitány, melyik oldala a látványosabb.
Amikor már elég felkészültnek éreztem magam, írtam egy árajánlatkérőt mindegyik magyar utazási irodának, ami az MSC partnerlistáján szerepel, a kiválasztott kabinra. Meglepődtem, hogy a jó öreg IBUSZ küldte a legkedvezőbb ajánlatot. (Ők voltak hajlandóak a legtöbbet engedni a saját jutalékukból.) Besétáltam az Oktogonon lévő irodájukba, és egy kedves, segítőkész ügyintézőnél befizettem az előleget. Az út árának tizennégy százalékát kellett letennem az asztalra, ami mindjárt foglalóként is szolgált, ergo bukta, ha közbejönne valami. Létezik valamiféle lemondási biztosítás, de olyan költséges, és annyi benne az apró betűs rész, hogy inkább vállaltam a kockázatot, hogy az előttünk lévő két évben nem történik olyan drámai esemény, melynek következtében le kell, hogy mondjuk életünk legkalandosabbnak ígérkező utazásáról.
Az MSC ehhez az úthoz kedvezményes ajánlatokat csomagolt, úgymint: tizenöt ingyenes part menti kirándulás, italcsomag, ami korlátlan üdítő, sör, bor fogyasztását engedélyezi a szinte egész nap nyitva tartó fő étteremben. Végül negyven százalék kedvezményt biztosít a patyolat szolgáltatás árából, ami jól jöhet egy négyhónapos út során. Bármennyire is jól hangzanak a fent említett gáláns felajánlások, valójában, ha összehasonlítjuk a korábbi útjainkkal, eléggé fukar ajánlatnak hangzik.
Itt van mindjárt az a csomó ingyenes kirándulás. Ha elmerülünk a részletekben, hamar kiderül, hogy az egy-egy kikötőre szervezett programajánlatokból a legolcsóbbat ajánlják fel ingyen, ami gyakran csak egy séta az óvárosban, angol nyelvű idegenvezetéssel, esetleg egy két-három órás, buszos körút. Ennél sokkal szimpatikusabb volt a Holland-Amerika társaság megoldása. Ők fejenként háromszáz dollárt írtak jóvá a virtuális számlánkon, amit arra kirándulásra válthattuk be, amelyikre akartuk.
A jól csengő italajánlat hibája, hogy az önkiszolgáló étteremből kell „kicsempésznünk” a kommersz sört, és termoszból elfogyasztani a nyugágyban, ha azt szeretnénk, hogy tíz perc után is hideg legyen. Ezzel szemben a Royal Caribbean hajóin az ital all inclusive kiterjedt a medencénél lévő bárra épp úgy, mint az esti zenés szórakozóhelyre. A Holland-Amerika ennél is bőkezűbbnek bizonyult azzal, hogy a tizenegy dollár alatti koktélokért sem kellett fizetnünk, és az a fölöttieknél is csak a különbözetet. Márpedig az esti jazzkoncert csak jobb egy jéghideg mojito mellett, nem igaz?
A mosodakedvezménnyel meg nem tudok mit kezdeni. Eleve horror listaárakat tüntetnek fel a tájékoztatóban, hogy aztán nagy kegyesen, egységesen, mindenkinek csökkentik negyven százalékkal, ami egy kommersz póló esetében, csak alig drágább, mintha vennék egy újat. A holland-amerikások e helyett hozzácsapták az úthoz az internetcsomagjukat. Azt meg ugye nem kell magyaráznom, milyen hasznos egy napokig tartó, monoton, nyílt tengeri úton, ha közben hozzáférünk a világban zajló eseményekhez. Itt jegyzem meg, hátha később elfelejtem, hogy a műholdas kapcsolat meglepően jól működött a hajón. Pillanatok alatt töltött be egy weboldalt képekkel, de olykor még egy youtube videót is sikerült megnéznünk. És ha azt hinnénk, hogy mindez azért lehetséges, mert az utasok zömét képviselő korosztály a hatvan és a halál közti sávot fedi le, nagyot tévednénk. Az amerikai nénik majdnem úgy pörgetik a tartalmat a kezükben lévő mobilon, mint a tinédzserek a hetes buszon. Némelyik még evés közben sem képes kitörni a kijelző hipnotikus bűvköréből.
Az MSC legolcsóbb internetcsomagja, ami csak egy készülékre, és csak alapdolgok letöltésére alkalmas, napi 5,6 €. Ez elsőre nem tűnik vészesnek, csakhogy az egész útra ki kell fizetni előre, és mivel az út hosszú, ez valójában egy 300 ezer forintos kiadást jelentene. Ha mindketten szeretnék internetezni, és mondjuk videókat is megnéznénk, az már több mint 750 ezerbe fájna. A fedélzeten már ki vagy szolgáltatva a monopólium túlárazás kényszerének, és ha muszáj felcsatlakoznod a világhálóra, kemény 10 eurót kell leszurkolni egy napra. És akkor menjünk bele a részletekbe!
A beszállókártyánk szerint 11:00 órára kellett megjelennünk a barcelonai kikötőben, az MSC saját cruise terminál épületében. Itt leadtuk a bőröndöket, és csak a legszükségesebb kézicsomaggal a hátunkon indultunk el a bejárat felé. A biztonsági átvilágításon viszonylag rövid sorállás után átjutottunk, de a becsekkolás másfél órás várakoztatás után sikerült. Egy nagy mínusz az olasz társaságnak. (Az amerikaiaknál ez sokkal gördülékenyebben ment.) Hiába a hosszú várakozás az előcsarnokban, a csomagjaink csak délután háromkor kerültek a szobánkba. Már majdnem bekönyveltem nekik a második mínuszt, amikor kopogtattak az ajtón, és egy fülöp-szigeteki kolléga jégbehűtött pezsgőt adott át welcome drink gyanánt. Na jó, elnéztem nekik a kezdeti, döcögős bemutatkozást.
Még mielőtt ellazulhattunk volna, egy fontos procedúrán kellett átesnünk, mégpedig a vészhelyzeti tudnivalókat kellett magunkévá tenni. Ennél a társaságnál az dívik, hogy meg kell nézned a kabinodban lévő tévén egy oktató videót, és ha végeztél, egy kódot kell beütni az éjjeliszekrényen elhelyezett telefonba, majd lemenni arra a menekülési pontra, amit korábban megkaptál. Lesétáltunk a H ponthoz (táblák mutatták az utat), ahol egy kedves indiai fiatalember lecsippantotta a plasztik kártyánkat, amit onnantól tudtunk csak fizetésként használni a hajón.
A Holland-Amerikánál ezt sokkal lazábban kezelték. Elég volt megnézni a videót, és ők meg elhitték, hogy most már pontosan tudom, mi a teendőm, ha süllyedünk. A Royal Caribbean személyzete nem ennyire laza. Ott konkrétan fel kellett sorakoznunk a kijelölt kimenekítési ponton, nyakunkban a mentőmellénnyel, ahol egy matróz tartott előadást a vészhelyzeti teendőkről.
Na, de vissza a hajón használatos, műanyag kártyára. Ez egy csippel és mágnescsíkkal ellátott lapka, ami nyitja a kabinunkat, fizethetünk vele különböző extra szoltáltatásokért (persze előtte még hozzá kell rendelnünk a bankkártyánk adatait), és igazolványként is szolgál az út során a hajó elhagyásakor és visszatéréskor. Ezúttal nem vették el az útleveleinket, de a korábbi úton végig a recepciósnál maradt, és még az argentin határőr is elfogadta a fénykép nélküli kártyánkat. Gondolom, a hajótársaság átküldte nekik a komplett adatbázisát, ezért jelenhetett meg a fizimiskám az officer monitorján, amikor lehúzta a fehér plasztikot.
Végre elnyújtózhattam a kabinunkban. A két éve halmozódó feszültség lassan távozott a pólusaimon át. Itt vagyunk, és nem jött közbe semmi. Ez nagy dolog annak, aki már átélt olyat, hogy milliókat bukott, mert az utazás reggelén egy vesegörcs miatt a kórház felé kellett irányítani a taxist, Ferihegy helyett. Igaz, Katának ki kellett lépnie a munkahelyéről, mert nem tolerálták, hogy négy és fél hónapra le akar lécelni, de kit izgat? Az élet egy nagy kaland.
A kaland két unalmas nappal folytatódott, amit a tengeren töltöttünk, miközben a Magnifica nevű otthonunk 33 km/h szédületes sebességgel haladt Madeira szigete felé. Ebben a két napban volt időnk felfedezni a hajót, és képet kapni az utasösszetételről. A 2009-ben épült teknő 3200 utas befogadására képes, de mint a személyzet egyik magyar tagjától megtudtunk „csak” 2500 fő vállalta a 131 napos utazást. (Volt időközben egy jelentős változtatás az útvonalon, és akkor sokan visszaléptek.) Bár a hajó nem kicsi a 3 focipályányi hosszúságával és a maga 16 szintjével, mégsem számít a legnagyobbak közé. Ez azért van, mert át kell férnie a Panama- és Szuezi-csatornán. Ugyan több felújításon is átesett már, a barna-narancssárga mintás szőnyeg és bútorzat kissé avitt, de kabinunk rendben volt. Elegendő hely a szekrényben, funkcionálisan jól használható mosdófülke, és ami a lényeg, kényelmes francia ágy (180x200). Magam részéről utálom a kétszemélyes, óriáspaplant, de oda se neki! Az ágy alá befért a két extranagy kofferünk, benne olyan tiltott tárgyakkal, mint úti vasaló, svájci bicska, és egy kis konty alá való. Ezeket minden hajótársaság tiltott tárgyként kezeli, de még egyszer sem buktunk le vele. Igaz, nem is nagyon használtuk őket, most is csak azért raktam be a csomag mélyére, hogy teszteljem az MSC-t, olvassák-e a blogomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése