13+1 tipp, honnan tölts le ingyenes fotókat

A fotók lopkodása az internetről meglehetősen elterjedt szokás, főleg Facebook felhasználói körökben.

Blogbejegyzéseimbe leginkább az utazásaim során készített saját fotóimat illesztem be, de van, hogy szükségét érzem olyan illusztrációnak, amire nincs kép a házi gyűjteményemben. 

Hogy biztosan ne sértsek szerzői jogokat, összegyűjtöttem néhány linket, ahonnan jogszerűen menthetünk le profi képeket teljesen ingyen. Ráadásul a legtöbb esetben a fotók szabadon módosíthatók és szerkeszthetők. Némelyik oldal regisztrációhoz kötött, esetleg limitált a letöltések száma, minden esetben olvassuk el a felhasználási jogosítványokat (licence)! Legtöbbjük hirdetéseket is tartalmaz, ami átirányít fizetős oldalakra, ezt vegyük figyelembe!

Ezennel közkinccsé teszem kutatásom gyümölcsét:

 1. pexels.com (A képek letöltéséhez nem szükséges regisztráció.)

 2. pixabay.com (A kétmillió képet egy nagylelkű közösség osztotta meg.)

 3. unsplash.com (A képek letöltéséhez nem szükséges regisztráció.)

 4. foter.com (335 millió fotó közül válogathatsz.)

 5. freerangestock.com (Regisztrációt követően indulhat a letöltögetés korlátlan mennyiségben.)

 6. getrefe.tumblr.com (Fél-profi fotók, de lehet, hogy itt találjuk meg, amire szükségünk van.)

 7. deviantart.com (Ne tévesszen meg a rengeteg grafika, fotók is vannak szép számban.)

 8. morguefile.com (Böngészni lehet a képek közt, kulcsszavas keresője nincs.)

 9. stockvault.net (Fotók, textúrák és illusztrációk.)

10. picjumbo.com (Témakörönként kereshető fotók.)

11. pngegg.com (PNG típusú képek, grafikák)

12. rawpixel.com (Napi tíz kép letöltése ingyenes.)

13. reshot.com (A képek letöltéséhez nem szükséges regisztráció.)

+1 freepik.com (Fotókon kívül rengeteg ingyenes grafika.)

Szükség van-e a kultúra támogatására?

Utazás híján, kénytelen vagyok kulturális gondolataimat megosztani, amit kedvenc blogom, a Kiszámoló egyik költségvetésről szóló bejegyzése ébresztett bennem. (Ajánlom mindenkinek, aki szeretne az állami újraelosztás számai mögé nézni.)

A cikk úgy indul, hogy megkérdőjelezi, kell-e támogatni az államnak a kultúrát? Előrebocsájtom, hogy megrögzött demokrata vagyok, és ami a gazdasági életet illeti, inkább liberális szemléletű, már csak azért is, mert az egy főre eső átlag adóbefizetésnek sokszorosát húzza le rólam az állam minden évben.

DE!

Abban az országban, ahol a lemezeladási listákat toronymagasan vezették a lakodalmas zenét játszó „művészek” produktumai, lehet-e pusztán a piacra bízni a kultúrát? Ott, ahol a lemezlovasokat már zenésznek hívjuk, és egy laptop előtt rángatózó ember tudja a legnagyobb tömegeket bevonzani egy fesztiválra, elgondolkodtató, hogy magára hagyhatjuk-e a kulturális hagyományainkat. Hagyjuk éhen halni a csellóst, a szaxofonost, vagy bárkit, aki nem egy mindent tudó szintetizátorral állítja elő a hangot? Zárjuk be a Zeneakadémiát, mert a piac nem tartja el a fagottosokat és hárfásokat? Pusztuljon az opera, mert már csak a nagyanyánk kíváncsi a kövér nő visítására? 

A lemez 1,5 millió példányban kelt el.

Én amondó vagyok, hogy igenis szükség van arra, hogy a nagy kalapból támogassunk olyan szubkultúrákat, amik színesítik a választékot, és szórakozást nyújthatnak olyan tömegeknek, akik önmaguk nem tudnák eltartani az adott területet, legyen az zene, irodalom, színház, múzeum, sportág vagy bármi, aminek eltűnésétől sokaknak szürkébb lenne az élete.

METÁL! \m/