„A musicalek alfája és omegája” hirdeti a kreatív alcím a zenés darabot, amit megnéztünk a hétvégén. Hirtelen elhatározás volt, a maesteszinhaz.hu dobta fel a lehetőséget, hogy fél áron megvehetjük a jegyeket a másnap esti előadásra. Nem volt programunk szombat estére, meg aztán a rendezvénynek helyszínt adó RaM Colosseum színháztermére is kíváncsiak voltunk, így hát lecsaptam a lehetőségre, holott az Omega együttes, akinek slágereire épül a musical, sosem volt a kedvencem.
Nem akarok a színikritikus szerepében tetszelegni, de ebben a hónapban sehova sem utaztunk, kénytelenek vagytok ezzel beérni.
Előtte viszont, botcsinálta gasztrokritikusként írnék pár sort kulináris élményeinkről. Történt ugyanis, hogy a kinyomtatott jegyen az állt, 10% kedvezményt kapunk a rendezvénycsarnokban működő Vakvarjú étteremben. Szeretjük a világtalan madárról elnevezett vendéglőt, figyelemmel kísértük albertfalvai családi kisvendéglőből, komoly üzletlánccá fejlődött karrierjüket, de ebben az újlipótvárosi üzletükben még nem jártunk. Öt órára érkeztünk a helyre, és legnagyobb meglepetésemre, teltház fogadott, pedig még messze volt a vacsoraidő. Végül kaptunk egy kétszemélyes asztalt azzal, hogy hattól már lefoglalta valaki. Nem is baj, úgysem voltunk annyira éhesek, egy óra nekünk éppen elég lesz, jeleztem a felszolgálónak, aki az asztalhoz vezetett minket. Jellemzően fiatal családok gyerekkel és középkorú párok töltötték meg a helyiséget. Megint megállapítottuk, milyen jó, hogy az emberek kimozdulnak otthonról, és ma már a vendéglőbe járás nem számít luxusnak, mint a kilencvenes években, nem is beszélve a korábbi időszakról.
Előételt rendeltünk csak, mert a szombati ebéd utolsó falatja még ott terpeszkedett a gyomrunkban. Amíg kihozták a fogást, volt időnk körülnézni, mit tud ez a hely, hogy ennyire tömve van? Azt kell, hogy mondjam, semmi extra, de ami alap kell hogy legyen, azt hozza. Kényelmes székek, hangulatos enteriőr, udvarias kiszolgálás és finom ételek elfogadható áron. Ennyi. Tedd a dolgod rendesen, ahogy kell, és megélsz belőle, nem kell feltalálni a spanyolviaszt!
Feleségem malacporchettája buffala mozzarellával, friss salátával és tökmag-pestóval 2.490,- Ft. Lepénykenyérrel szolgálják, így akár jól is lakhatunk egy adaggal. Hamar megérkezett, de amikor letették az asztalra, a pincérlánynak hiányérzete volt, majd kiszúrta, hogy a szakács, (bocs, László Chef) elfelejtette rárakni a bivalymozarellát. Ezért a tányért azzal a lendülettel vissza is szállította, és másodszorra már egy dekoratív és ízletes fogást tálalt fel.
Én sült velős csontot rendeltem (a fogyó jegyében) petrezselyem-vinaigrette-tel 1.980 Ft. ellenérték fejében. A hosszában felvágott lábszárcsontban ott lapult a fűszerezett, sült velő, amit pirított bagett szeletkére tudtam rákenni, hanem a petrezselymes vinagrettémből hiányzott két dolog: a petrezselyem és a vinagrette. Olajos rukkola és apróra vágott saláta levelek egy kis retekdíszítéssel, de semmilyen ecetet nem tartalmazott, márpedig e nélkül a saláta nem más, mint egyszerű nyúltáp. A 850 forintos (amúgy finom) langyos limonádéhoz külön kellett kérnünk jeget, de másba nem tudok belekötni.
Most, hogy már egy oldalt ellocsogtam lényegtelen dolgokról, rátérnék a fő csapásirányra. A RaM Colosseum egy modern művház a Kárpát utca végén. Tetszett, hogy a ruhatárnál nem púposkodnak a kétszáz forinttal, ingyen őrzik meg a kabátokat a két felvonásos előadás végéig. A színházterem teljesen átlagos, kényelmes ámde szűk lábterű ülésekkel, és ahogy lenni szokott, a legbelül ülők jönnek utoljára. A közönség elcsendesedik majd, hétóra tízkor felmegy a függöny.
A nyitókép: egy lány veszekszik a nem látható pasijával, aki éppen otthagyni készül őt a párnapos balatoni kaland után, miközben egy zenekar a háttérben az Omega Start című számát nyomja a Gammapolis albumról. Értem én, start = kezdés. Jópofa. Aztán belibbennek az Experidance tánccsoport jelmezbe öltözött tagjai, és a Hűtlen Barátok dalra ropják a táncot. Majd a Holló című szám alatt nagyjából kiderül, miről is fog szólni a darab. A főszereplő lányt ezen a napon Békefi Viktória alakította, aki a Sztárban Sztár leszek döntőseként ismerhettünk meg korábban. (Már aki, ugye.) Énekhangja teljesen átlagos, nem úgy, mint Kóbor Jánosnak eredetiben, és ezzel inkább Mekit akarom cikizni. A következő számban megismerhetjük a lány szüleit is, akit ma Fésűs Nelly és Tóth Sándor játszott. Akik nem járnak zenés darabokra (mint például én) annak mondom, hogy Tóth Sándor volt Szent István, amikor az István a királyt először műsorára tűzte a Nemzeti Színház 85-ben. Nellyt pedig a minap ismerhettük meg egy RTL-es vetélkedő döntőseként. Igazi profi előadók, és a Fekete Pillangó duetté alakítása is parádés húzás volt. A harmadik meghatározó figurát, aki nem más, mint Trombitás Frédi, a moho sapienses Szomor György interpretálta, aki már túllépett angyalbőrös korszakán, és nagyszabású musicalek sztárja. Vicces figurákat alakított Berényi András, akarom mondani R. Kárpáti Péter, de az igazi főszereplők az experidances fiúk, lányok, akik a szokásos táncformációk mellett, meglepetéseket is tartogattak.
Összességében a darab hangulata nekem kicsit nyomasztó volt, és érezni lehetett egy kis erőltetettséget azon, ahogy az Omega nóták témáját össze akarják kötni a történet fonalával. A háttérzenekar jól hozta a dalokat, és annak, aki belenyúlt a hangszerelésbe, külön szeretnék gratulálni, telitalálat.
