A hetven km hosszú és ötven km széles sziget Franciaország tengerentúli tartománya, és ez meg is látszik rajta. Ha ledobtak volna ide egy ejtőernyővel (és túlélem), meg nem mondanám, hogy nem Európában vagyok, hanem mindössze nyolcszáz kilométerre Madagaszkártól. Talán csak a dús növényzetből következtethettem volna, hogy nem mediterrán vidéken járok. A járműveken uniós rendszám, a boltban euróval fizetnek, csak az itt élő népek kicsit színesebbek, mint a mondjuk Limoges-ban. Nem csoda, hiszen a 900 ezres lakosság 64%-át afrikaiak teszik ki. Kb. 30% az ázsiai bevándorló, zömében indiai és csupán 1% a francia származású (fehér).
Egynapos kirándulásra fizettünk be, ami a három aktív vulkán egyikéhez vitt fel bennünket. A Piton de la Fournaise 2010 óta az UNESCO világörökség része, és nem mellesleg februárban tört ki utoljára, szóval volt némi izgalom bennünk, de az idegenvezetőnk megnyugtatott, hogy mostanában rendesen viselkedik a vulkán, és különben is, a szeizmológusok nem szóltak neki, hogy gyanús rengések lennének odalent. A tengerszintről meredek szerpentinen kanyarogva jutottunk el kétezer méteres magasság fölé. A növényzet változásán jól lekövethető a szintemelkedés, mint egy általános iskolás földrajzkönyvben. A trópusi növényeket először mediterrán ciprusok váltották fel, majd ahogy még feljebb értünk, alpesibe váltott a táj fenyőfákkal és legelésző tehenekkel. A kétórás út alatt több látványos pontnál is megálltunk, hogy fotót készíthessünk egy-egy hullámzó völgyről, meredek kanyonról vagy holdbéli fennsíkról, majd megérkeztünk a 2300 méter magasságban fekvő vulkáni kráter pereméhez.
Annyira szerettem volna drámai lávafolyamról, ördögi fortyogásról, látványos tűzcsóvákról beszámolni, de ahogy lenéztünk a kráter fenekére, csak egy repedezett síkságot láttunk, még egy nyamvadt kis füst sem jelezte, hogy a világ egyik legaktívabb tűzhányójánál állunk. De, ha már drámát akartam, meg is érkezett, egy felhőszakadás formájában. Réunionon bármelyik pillanatban számítani lehet esőre, állítólag négy méter (!) csapadék is leesik egy évben, de most úgy tűnt, a felét egyben szeretné letudni a természet. Hiába volt nálunk esernyő, péppé áztunk, amíg visszamenekültünk a busz szárazságot nyújtó fedezékébe. A sofőr ekkor már fűtésre váltotta a légkondit, mert ebben a magasságban igencsak lehűl a levegő, még az egyenlítő környékén is. Rövid várakozás után úgy döntöttünk, elindulunk lefelé a hegyről, mert kiszámíthatatlan, hogy a salakos útszakaszokon milyen árkokat vájhat egy ekkora zuhé. Egy ponton meg is állt az autókonvoj, de kiderült, hogy csak egy filmforgatás miatt zárták le az utat néhány percre.
Mondanom sem kell, hogy amint elhagytuk a veszélyes útszakaszt, elállt az eső, és újból ragyogó fényét mutatta az áprilisi időjárás. Murphy apánkat innen is csókoltatom.
A programhoz tartozott még egy ebéd is, de az annyira szánalmasra sikerült, hogy nem is érdemes írni róla. Bátran állíthatom, a földkörüli utazásunk legalja volt az étterem, és a választékuk. Pár falat után ott is hagytuk a lebujt, és a szemközti vendéglőben pótoltuk a kalóriahiányunkat egy pazar Crème brûlée-vel.
Ezzel véget is ért a program. A kikötőbe visszavezető úton az idegenvezető különböző történetekkel próbálta ébren tartani az utasokat. Itt tudtuk meg, hogy a sziget híres szülöttje Roland Garros, a repülés úttörője, első világháborús hős, aki később a nagy presztízsű, francia nyílt teniszbajnokság névadója lett. Vagy, hogy Réunion a francia fegyveres erők legfontosabb indiai-óceáni támaszpontja, a szigeten mintegy négyezer katona állomásozik. A termőterületek kétharmadát cukornád foglalja el. A nyers cukor exportálása adja a bevétel 85%-át, de ezzel együtt komoly támogatás kapnak Párizstól, hogy fenn tudják tartani az afrikai szinthez képest magasabb életszínvonalat. (Nem véletlenül nem akartak itt függetlenségi forradalmat kirobbantani.) Furcsa, hogy a cukor egésze feldolgozatlanul kerül az anyaországba, úgyhogy a boltban kapható, kristálycukor mind megjárta Európát.
Amikor megérkeztünk a mólóhoz, újból rázendített az ég, ráadásul a biztonsági őr nem engedte a sofőrt, hogy a bejárathoz közel álljon meg, tehát dézsában vergődő verébként jutottnk el a hajónkig. Valaki rúgja már seggbe azt a Murphy-t!
◄Előző kikötő: Mauritius Következő kikötő: Fokváros►
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése