A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 2,5 milliárd forintos bírságot szabott ki a Booking.com online szállásfoglaló portál üzemeltetőjére, szólt a hír, ami gondolatokat ébresztett bennem.
Nem tisztem, hogy megvédjem a Booking.com-ot, ráadásul be is vagyok rájuk rágva, mert az egyetlen igazán negatív szállásértékelésemet egyszerűen negligálták, ami megkérdőjelezi a pontozási átlag hitelességét is. De!
Az, hogy tájékoztatnak egy adott szálláshely oldalának nézegetése közben, hogy rajtam kívül még hányan nézik az oldalt, vagy hogy mennyi szabad szobájuk van még, kit presszionál és kit nem, szerintem nem a versenyhivatalra tartozik. Ráadásul, ha tényszerűen igaz, amit odaírnak, nem értem, milyen jogalapja van a hatóságnak bírságolni.
A fő problémát nem is ebben látják, hanem az ingyenes lemondás feltüntetéseben, és az a körüli ár különbözőségekben. Ezt a vádat, mint gyakori használója az oldalnak, egyenesen marhaságnak tartom. Természetes, hogy a szálláshely szeretné védeni magát a szeszélyes vendégektől, akik az utolsó pillanatban meggondolják magukat, és ezzel komoly károkat okoznak a vállalkozásnak. Éppen ezért van, hogy ha valaki foglaláskor előre fizet, kedvezményt kap az árból. Ezzel meg mi baja van a GVH-nak?
Az ingyenes lemondás minden esetben dátumhoz van kötve, amit már a foglaláskor egyértelműen és jól láthatóan feltüntetnek, ráadásul az adott napot megelőzően még egy üzenetben is értesít a booking.com, hogy hamarosan lejár az ingyenes lemondhatóság határideje. Tehát ez csak álprobléma, vagy hogy egy klasszikust idézzek: "Blöff, blöff, blöff".
Na de gyorsan kibújik a szög a zsákból, ha az utolsó vádjukat olvassuk: A vállalkozás nem az elvárható szakmai gondossággal járt el a magyarországi szállásadók ajánlatainak megjelenítésekor a Széchenyi Pihenőkártya kiemelt fizetési eszközként való feltüntetésekor.
Tegyük félre a politikát! A Széchenyi kártya akár még jó ötlet is lehet, bár én, mint másodrendű magyar állampolgár, sosem voltam jogosult rá. De az, hogy a versenysemlegességet sértő állami kártyát (hisz aki nem elfogadóhely hátrányba kerül a többiekkel szemben) nem tünteti fel egy eleve külföldi oldal... ? Mi van? Ráadásul egy versenyhivatalnak titulált hatóság kéri számon mindezt, aki ezzel figyelmen kívül hagyja azt az uniós alapelvet, hogy az Unió állampolgárait nem lehet hátrányosan megkülönböztetni, márpedig Széchenyi kártyája viszonylag kevés európai turista zsebében lapul.
Végül arra az anomáliára szeretnék rávilágítani, amikor egy hatóság súlyos bírságot ró ki egy vállalkozásra, akiből úgy gondolja, hogy pénzt tud kiszipolyozni, majd az szépen bekerül az állami nagykalapba, miközben a károsultaknak egy fillér sem jut.
De hogy ne csak fikázzak, felvázolok egy lehetséges megoldást. Bármilyen bírságot, amit kiszabnak egy vállalkozásra a vásárlók megtévesztése vagy megkárosítására, az kerüljön bele egy olyan alapba, ahonnan az esetleges károsultakat kárpótolni lehet. Nagyjából úgy képzelem el, ahogy az Artisjust működik a szerzői jog világában. Ők átalány formában szedik be a jogdíjakat a zenét sugárzó szórakozóhelyektől, majd azt szétosztják a szerzők között, akiket joggal illet ez a pénz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése