2004-ben, a Wizz Air indulásánál sikerült megcsípnem egy akciót, ahol azzal kecsegtettek, hogy ingyen elvisznek Milánóba. Aztán persze kiderült, hogy a nem kevés reptéri illetéket ki kell fizetnem, de gondoltam, még így is hihetetlenül olcsón megnézhetem az Utolsó Vacsorát, úgyhogy vettem két jegyet.
Ebből persze az lett, hogy a repülő Bergamoban szállt le, ami 50 kilométerre van Milánótól, szóval autót kellett bérelni. Mivel a menetrend nem tette lehetővé, hogy korán reggel induljunk, és még aznap este visszarepüljünk, szállást kellett foglalnom. Ráadásul ott szembesültem vele, hogy Leonardo falfestményét csak úgy tudom megnézni, ha befizetek egy komplett városnézésre, mert a normál jegyek hetekkel korábban elfogytak. Így aztán, több mint százezerbe került a kulturális élmény, de ez egyéni szoc’ probléma, ettől még hálás voltam a Wizznek, sőt még büszke is voltam rá, hogy egy magyar hátterű cég ilyen ütőképes flottával szállt be a fapados versenybe.
Ezek után már vadásztam az olcsó jegyekre és gyakran utaztam velük szerte Európában.
Ebből persze az lett, hogy a repülő Bergamoban szállt le, ami 50 kilométerre van Milánótól, szóval autót kellett bérelni. Mivel a menetrend nem tette lehetővé, hogy korán reggel induljunk, és még aznap este visszarepüljünk, szállást kellett foglalnom. Ráadásul ott szembesültem vele, hogy Leonardo falfestményét csak úgy tudom megnézni, ha befizetek egy komplett városnézésre, mert a normál jegyek hetekkel korábban elfogytak. Így aztán, több mint százezerbe került a kulturális élmény, de ez egyéni szoc’ probléma, ettől még hálás voltam a Wizznek, sőt még büszke is voltam rá, hogy egy magyar hátterű cég ilyen ütőképes flottával szállt be a fapados versenybe.
Ezek után már vadásztam az olcsó jegyekre és gyakran utaztam velük szerte Európában.
Aztán jött 2012, amikor elkezdtek keménykedni méretek pontos betartásával és annak szankcióival. Egy szicíliai út előtt lehúztak 16 ezer forint büntivel, mert a kézipoggyász kereke nem fért bele a ketrecükbe. A mini bőrönd paraméterei ugyan megfeleltek a kívánalmaknak, csak a két nyamvadt kereket nem tudtam kicsavarni a helyszínen. Mondanom sem kell, hogy miközben velem cirkuszoltak, akkora hajókofferrel hussantak át egyesek a kapun, hogy még a feladott poggyászom sem volt olyan nagy.
Természetesen tudom, hogy el kellett volna olvasnom az apró betűs részt, és komolyan vennem a fenyegetéseket, de ez nem változtatott azon, hogy ezután az incidens után úgy megutáltam a pink-lila légitársaságot, hogy a mai napig görcsbe rándul a gyomrom, ha meglátom a logójukat. Ehhez nagymértékben hozzájárult még, a csak emelt díjas telefonon elérhető ügyfélszolgálatuk és az, hogy folyamatosan van valami botrány körülöttük. Egy szó, mint száz, azóta nem utaztam velük. Megérte a 16 ezer forintos szemétkedés? Az én esetemben biztosan nem.
Gondolom marketingesek és közgazdászok hada dolgozik azon, hogyan emeljék a bevételeket egy olyan szektorban, ami nagyon is ár érzékeny és elég nagy a tülekedés a vásárlóért. Ezért is volt furcsa számomra az új húzásuk, hogy már azért is plusz pénzt kérnek, ha vásárolsz két repjegyet, hogy azok egymás mellé szóljanak. Az Index cikkében találóan fogalmazta meg Előd Fruzsina, hogy „ha nem szívatnak, az már plusz szolgáltatás”.
Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem magasan képzett szakemberek újabb bicskanyitogató ötletének helyességét? Csak a saját gondolatomat írom le akkor, amikor azt állítom, hogy a repülőjegy vásárlók többsége tudatos vásárló, nem hülye. Összeadjuk az összes költséget, mielőtt döntést hozunk, és végül úgyis a számunkra legkedvezőbbet választjuk. Az ilyen kis szemétkedések csak arra jók, hogy az ember megutáljon egy céget, és elforduljon tőle. Én például már régóta nem repülök sem a Wizz Air-rel sem a Ryan-ékkal, mert nem adnak akkora árelőnyt, hogy kitegyem magam velük valami újabb meglepetésnek. Nem beszélve a késésekből és az esetleges járat kimaradás okozta tetemes károkról, aminek kártérítése esélytelen.
Természetesen tudom, hogy el kellett volna olvasnom az apró betűs részt, és komolyan vennem a fenyegetéseket, de ez nem változtatott azon, hogy ezután az incidens után úgy megutáltam a pink-lila légitársaságot, hogy a mai napig görcsbe rándul a gyomrom, ha meglátom a logójukat. Ehhez nagymértékben hozzájárult még, a csak emelt díjas telefonon elérhető ügyfélszolgálatuk és az, hogy folyamatosan van valami botrány körülöttük. Egy szó, mint száz, azóta nem utaztam velük. Megérte a 16 ezer forintos szemétkedés? Az én esetemben biztosan nem.
Gondolom marketingesek és közgazdászok hada dolgozik azon, hogyan emeljék a bevételeket egy olyan szektorban, ami nagyon is ár érzékeny és elég nagy a tülekedés a vásárlóért. Ezért is volt furcsa számomra az új húzásuk, hogy már azért is plusz pénzt kérnek, ha vásárolsz két repjegyet, hogy azok egymás mellé szóljanak. Az Index cikkében találóan fogalmazta meg Előd Fruzsina, hogy „ha nem szívatnak, az már plusz szolgáltatás”.
Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem magasan képzett szakemberek újabb bicskanyitogató ötletének helyességét? Csak a saját gondolatomat írom le akkor, amikor azt állítom, hogy a repülőjegy vásárlók többsége tudatos vásárló, nem hülye. Összeadjuk az összes költséget, mielőtt döntést hozunk, és végül úgyis a számunkra legkedvezőbbet választjuk. Az ilyen kis szemétkedések csak arra jók, hogy az ember megutáljon egy céget, és elforduljon tőle. Én például már régóta nem repülök sem a Wizz Air-rel sem a Ryan-ékkal, mert nem adnak akkora árelőnyt, hogy kitegyem magam velük valami újabb meglepetésnek. Nem beszélve a késésekből és az esetleges járat kimaradás okozta tetemes károkról, aminek kártérítése esélytelen.
Nagyon aggaszt ez a jelenség, ami már régóta megfigyelhető a bankszektorban, nevezetesen, hogy a látszólag alacsonyan meghirdetett kamat, valójában a végén többszöröse lesz a rárakódó költségek miatt.
De felhozhatnám példának az utazási irodákat, hogy lesz az ötszázezerre meghirdetett útból egymillió forint mire elindulsz, a külön hozzáadott jegyáraktól, adóktól, illetékektől, kezelés költségektől és kötelező biztosítási díjaktól.
Már látom azt az időt, amikor az utcai kirakatban lévő nadrágra ki lesz írva, hogy csak 1.000,- Ft., amikor meg bemész, kiderül, hogy arra még rájön a kiszolgálási díj, a komfortdíj, (hiszen van világítás az üzletben) és mindezek ÁFA-ja. Így a teljes vételár valójában 20.000,- Ft.
Te betennéd még egyszer a lábadat arra a helyre?
De felhozhatnám példának az utazási irodákat, hogy lesz az ötszázezerre meghirdetett útból egymillió forint mire elindulsz, a külön hozzáadott jegyáraktól, adóktól, illetékektől, kezelés költségektől és kötelező biztosítási díjaktól.
Már látom azt az időt, amikor az utcai kirakatban lévő nadrágra ki lesz írva, hogy csak 1.000,- Ft., amikor meg bemész, kiderül, hogy arra még rájön a kiszolgálási díj, a komfortdíj, (hiszen van világítás az üzletben) és mindezek ÁFA-ja. Így a teljes vételár valójában 20.000,- Ft.
Te betennéd még egyszer a lábadat arra a helyre?
A Milánós sztorival kapcsolatban az merült fel bennem, hogy tényleg ennyit olcsósodott az utazás? Én csak három éve repülök, de azóta rendszeresen, és százezerbe csak az egy hetes tengerparti nyaralások kerültek. Egy ilyen egyéjszakás Bergamós kör másfél hónapja úgy jött ki fejenként 25-ből, hogy ebben még a Debrecenből Pestre utazás is benne volt a szállás+kaja+helyi közlekedés mellett. Bár igaz, a vacsorát nem tudtuk megnézni.
VálaszTörlésNekem elmenni Debrecenig meg vissza, üzemanyagból csak egy tízes úgy, hogy van éves matricám.
TörlésCsak visszafele kellett a debreceni utat is megjárnunk és épp 20%-os kedvezményű csúcsidőn kívüli vonat jött.
TörlésBiztos meg lehet oldani low budget-ből olcsóbban, nekem volt célom a extréém spórolás. Ferihegyig eljutni, az is pénz. A reptéri illeték kb tíz rugó volt fejenként, a bérautó két napra minimum húsz, plusz a benzin. Egy közepes hotel a másik húszas és hát igen, az Utolsó Vacsi elég sokba volt így, hogy nem foglaltam előre. Ha még benézel egy-két múzeumba, netán eszel valamit, simán összejön a százas.
VálaszTörlésCsak azért kérdeztem, mert ekkor épp nem fillérbasztunk :D De a leírásodból úgy tűnik, hogy azon fogtunk elég sokat, hogy tömegközlekedtünk autózás helyett. Mondjuk én itthon se megyek autóval, ha nem muszáj. (a kaja pedig az, amiből sehol nem vagyok hajlandó olcsót venni)
Törlés