Sümegi vár bevétele

Bevettük a várat és kalkuláltuk a bevételeket. A végeredmény abszolút pozitív.
Na de mielőtt még belevágnék a vártúrába, jöjjön egy kis tortúra!
A történet ott kezdődik, hogy néhány éve egy reklám került elém, ahol egy balaton-felvidéki panzió, a hangzatos Villa Fiore név alatt kínálta exkluzív szolgáltatásait. A fotók arról tanúskodtak, hogy a hajdan volt Gubacsi malmot, a Lesence-patak partján, különös igényességgel újították fel, és hát azt nem kell mondanom, hogy a Tapolcai-medence hegyei milyen hátteret biztosítanak a Toszkánát megidéző helynek. Egy baj volt csak, az arcpirítóan magas ár. Ezért aztán mindez idáig lemondtam a „pihentető félrevonulás a világ zajától” hangzatos ajánlatukról. Azonban nemrég kaptam egy kupon kedvezményt, így most meglehetősen baráti áron próbálhattam ki, hogy lazulnak a gazdagok idehaza.
 

Nem akarom szétfikázni a helyet, mert látszik, hogy rengeteg pénzt toltak az üzletbe, és a vendéglátók is jó fejek voltak, de a valóság olyan messze volt a fotókhoz képest, mint Facebook profilkép a közvetlen reggeli ébredés utáni ábrázathoz. Minden esetre a távolság a világ zajától kb. 30 méter, mert a 77-es főút ennyire van a tanyától. A bekerítetlen birtokot felveti a gaz, és a megépített térelemeket kikezdte az idő vas foga. Talán kicsit sokat vállaltak be a tervezéskor, nem gondolva arra, hogy a röplabda pályát, a kerti grillkonyhát és egyéb létesítményeket karban is kell tartani. Arra viszont mindenképp gondolniuk kellett, hogy a wellness részlegként hirdetett fedett medencét néha takarítani kell majd, ami olyannyira nem történt meg, hogy inkább másztam volna a békáktól hemzsegő kerti tóba, mint a retkes belső medence algásodó vizébe.

Ízlés kérdése, hogy egy magyaros parasztházat barokk bútorokkal kell-e berendezni, de azt bátran állíthatom, hogy a kevesebb több lett volna. Sok részletbe tudnék még belekötni, de csak a legfontosabbat említem meg, hátha olvassa a tulaj: A törölközőket sürgősen cseréljék ki pamutra, mert ezzel a műszálas fossal, csak tologatni tudtam a vizet a testemen, ahelyett hogy felszívta volna a nedvességet!

A legközelebbi látványosság ide a Sümegi vár. Nosza, kerekedjünk fel, mert emberemlékezet óta nem jártam ott. Kellemes meglepetés, hogy a várhegy alatti parkoló ingyenes, a legtöbb önkori már itt lehúzza a látogatókat. Gyalogos szerpentinen jutunk fel a várkapuig, ami már önmagában egy élmény az elénk táruló panoráma miatt. A bejáratnál éppen kifizettük a fejenként 1500,- forintos belépőt, amikor a fülkéből előugrott egy idősebb úr, talpig szlovák várkatonának öltözve. Később tudtam meg, hogy a hatalmas kettős kereszt a mellén, már jóval korábban az itteniek jelképe volt, minthogy a szlovákok lenyúlták volna a logót, és az hogy minden piros fehér kék a palástján, csak a véletlen műve. Csizmazia úr felajánlotta szolgálatait, mármint hogy elkalauzol minket a várrom felújított helyiségeibe és elmeséli nekünk a legfontosabbakat, amit tudnunk kell, hogy ne hülyén térjünk haza. A húsz év tapasztalata és a megszerzett tudás potom egy ezresbe kerül és még nyugtát is kapunk. Azonnal lecsaptunk az ajánlatára, Európa melyik műemlék várában kapnánk 3 euróért privát idegenvezetőt?

A stílusa kissé monoton és hadarós a bácsinak, és unott ábrázatán látszott, mennyi idióta turista kérdésére kellett már válaszolnia a húsz év alatt, de a lényeges elemek gondolom benne voltak a mondókában, amire egy pár hét múlva úgysem emlékszünk majd. 

Ami viszont biztosan beégett a memóriámba, hogy ezt a szépen felújított műemléket a benne lévő sok érdekességgel kinek köszönhetjük. Egy helyi vállalkozó, bizonyos Papp Imre és családja vállalta fel a nemes feladatot, hogy építse, szépítse a várat úgy, hogy közben még bérleti díjat is fizet Sümeg városának. És mielőtt még valaki azt hinné, ő is valamiféle helyi Mészáros Lőrinc elárulom, hogy minden fejlesztést saját erőből teremtett meg a nulláról kezdve. Egy kis büfével kezdte a nyolcvanas években, mára már övéké a Hotel Kapitány négycsillagos welness-szálloda csakúgy, mint a vár tövében lévő csárda, a múzeum, a lovagi aréna, a lovarda, valamint egy környékbeli biofarm. A família kezében lévő ingatlanvagyon nagyjából kétmilliárd forintot ér. Maximális respekt, megérdemli a várkapitányi címet.

Próbáltuk megbecsülni, hány látogató jöhet fel a várba egy évben, és arra jutottunk, hogy ez a szám valószínű százezer alatt van, tehát a belépőjegyekből alig több mint százmillió folyhat be, és ha levonjuk az üzemeltetéshez szükséges költségeket, fejlesztésre már nem sok maradhat, ha marad egyáltalán. Ezért aztán úgy gondolom, hogy a várkapitány egyéb bevételeiből is csorgathat pénzt, ide, hogy évről évre szépüljön ez a csodálatos műemlék.