Kénytelen voltam leszámolni a legendával, ugyanis sárkányok nincsenek. Házisárkányok igen, de ez a bejegyzés nem róluk szól, hanem a Szent György-hegyről, és annak érdekességeiről.
Történt ugyanis, hogy egy Balaton-felvidékről szóló kvízjáték megfejtése közben felfedeztem, milyen sok kápolna található a Szent György-hegyen, ami maga is egy hajdani kápolnáról kapta a nevét. Egészen pontosan hét kápolna van két és fél négyzetkilométeren, amivel szerintem már Guinness rekorder aspiráns lehetne. Ennek apropóján elhatároztuk, hogy balatoni nyaralásunkat egy kirándulással színesítjük, aminek keretében végigjárjuk ezeket a kápolnákat.
Mindössze hét kilométer gyaloglással körbe tudjuk sétálni a hegyet, miközben felmászunk a bazaltorgonák mellett, hogy néhány remekbe szabott fotót lőjünk a Tapolcai-medencéről, és a környező tanúhegyekről.
Autónkat a hegy déli lejtőjén emelt Lengyel-kápolnánál állítottuk le. Az 1775-ben épült barokk kápolna névadója az építtető Lengyel család. Sajnos az ajtót zárva találtuk, pedig kíváncsi lettem volna a fából faragott rokokó oltárra, aminek oszlopait állítólag lengyelék tartják. Ódákat zengenek a szószékről és a tölgyfából faragott orgonakarzat mellvédjéről is, de nekünk csak a külső homlokzatot díszítő néhány szobor jutott osztályrészül.
A hegyoldalban húzódó aszfaltút mindkét oldalán szőlőtermelés folyik, hol kicsiben, máshol pedig kereskedelmi méretekben. Tájba illő házikók váltják egymást, csodás panorámával Szigligetre és Badacsonyra. Az út végén, a sárga turistajelzést követve vágunk be az erdőbe, ahol már látszik Emmaus, más néven Ify-Kápolna romos épülete.
Az 1893-ban, Keszthelyen született Ify Lajos plébános tanulmányai után Fonyódon alapított plébániát és a közelben négy egyházközséget. Építtetett egy templomot és öt kápolnát, valamint egy iskolát is, kivívva ezzel a helyi hívők elismerését és szeretetét. A II. világháború után nem vállalta az együttműködést a kommunista rendszerrel, helyette lemondott és itt, a Szent György-hegyen telepedett le. Felépítette a kápolnát, amit Jézus szenvedéseinek utolsó pihenőhelyéről Emanusnak nevezett el. Visszavonulva élte utolsó éveit, kedvenc időtöltésének az órák javításának és a zenélésnek hódolva egészen 1967-es haláláig.
A düledező kápolna és a hozzájuk tartozó romos melléképületek sorsa mára megpecsételődött. Szomorúan konstatáltuk, hogy az értékes harmónium miként jutott ebek harmincadjára. Sikerült megtalálnunk a pap és két segítője sírját az épületek feletti meredélyen. A kihelyezett mécsesek arról tanúskodnak, hogy néhány hűséges fonyódi hívő látogathatja még a sírhelyet.
Egészen más állapotban találtuk a hegy keleti oldalában emelt Örömhírvétel-kápolnát és a mellé épített remetelakot. Nem csoda, hisz Márton atya, aki saját kezűleg dolgozott rajta, amikor több évtized külföldi szerzetesi élet után 2003-ban ideköltözött. A szakmája szerint kőfaragó ortodox tiszteletes azóta itt lakik, és minden második vasárnap liturgiát vezet a környékbeli hívőknek. Fényképezés közben odaköszönt nekünk, de nem invitált közelebb, mi meg nem akartunk pofátlanul zavarni, így nem nyílt alkalmunk megcsodálni a gazdagon festett belső teret.
Az erdőn át tovább haladva a sárga jelzésen, hamarosan kilyukadtunk egy turistaházhoz, ahonnan már az Országos Kéktúra jelzéseit követve kaptatunk felfelé a bazaltorgonákhoz. A hárommillió éves oszlopok vulkáni bazaltfolyás következményeként alakultak ki, nagy örömére az idelátogatóknak. A könnyebb haladást épített lépcsőfokok és helyenként korlát segíti. A csúcsra érve elénk tárul a Tapolcai-medence a Csobánc és a Gulács jellegzetes kúpjaival.
Innen a piros jelzésen jutunk le a Jégbarlanghoz. Az ösvény felső száz méteres szakasza meglehetősen meredek, és a haladást nehezíti a talpunk alatt görgő bazaltzúzalék, de óriási kerülőt vághatunk így le. A Jégbarlang, más néven Sárkánybarlang valójában csak egy törésvonal mentén elhelyezkedő kőomlás, ami egy tíz méter hosszú barlang bejáratát zárja el. A föld mélyéről 10-15 fokkal hidegebb levegő áramlott ki a sziklák között, amit méterekkel odébb is érezni lehetett. Nem ritka, hogy nyár elején is találhatunk itt hófoltokat. A Sárkánybarlang elnevezés eredetéről legendákat olvashatunk a neten, amitől elhatárolom magam, hiszen, mint a bevezetőben említettem, sárkányok márpedig nincsenek. (Vagy mégis?)
A hegy északi oldalán is többnyire szőlőt termesztenek, elvétve találni egy-két gyümölcsöst. Itt épült fel 1811-ben a Szent Donát-kápolna a helyi szőlősgazdák támogatásával. Szent Donát ókeresztény püspök legendája szerint egy mise alkalmával a pogányok kiütötték a szent kelyhet a kezéből, ami a földre esett és darabokra tört. Donát összeszedte a kehely üvegszilánkjait, szomorúan az oltárra helyezte, majd imádkozni kezdett, mire a kehely darabjai összeforrtak és Donát kezében ismét egyé váltak. Talán ezért is lett ő a szőlőművelők védőszentje. Sajnos ezt is zárva találtuk, de aki kíváncsi rá belülről, az augusztus 7-e utáni vasárnap jöjjön ide, mert akkor, a búcsújárás keretében szentmisét celebrál itt a helyi plébános.
A bekerítetlen telkek között átvághatunk nyugati irányba, ahol a Raposkához tartozó Szent Antal-kápolnát találjuk. Az 1756-ban emelt épület legnagyobb értéke egy régi harang, ami egykoron a hegyen álló XI. századi bencés kolostorban volt.
A hegy nyugati oldalában egy tanösvényen jutottunk vissza a kiinduló ponthoz, ahol érdekes házakat és egy díszes forrást találtunk, ahol még pisztrángok is úszkáltak az itatóban.
A közeli Szászi Pince éttermében költöttük el az ebédünket. Jobban mondva, tizenkétezret költöttünk el pár falat szépen tálalt kajáért és némi itókáért. Félig-teli hassal, és immár autóval indultunk tovább felfedezni a még hátramaradt két imaházat. Elsőként a szőlőtőkék rejtekében megbúvó Diska-kápolnát kerestük fel. Az 1756-ban Páduai Szent Antal tiszteletére épült kápolna nevét egy XV. században még itt fekvő faluról kapta.
Végül Kisapáti szélén, a hegy lábánál álló Szent Kereszt-kápolnához kocsikáztunk fel. Az eredetileg 1245-ben épült templomot számtalan alkalommal kellett renoválni, utoljára 1991-ben újították fel.
Bár egyik kápolnába se jutottunk be, végül sikerült egy tartalmas túrát teljesíteni, ezért elégedetten indultunk vissza a Balaton-partra, ahol aznap indult a Kékszalag vitorlás verseny.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése