Most akkor milyen rendszer van idehaza (a lakáspiacon)?

Miután nincs lakásom kereskedelmi céllal kiadva, és nem használom az Airbnb oldalt, ezért joggal érezhetem magam függetlennek a témában, úgyhogy fogadatlan prókátorként a védelmükre kelek. Teszem ezt azért, mert nagy barátja vagyok a piacgazdaságnak. Magaménak vallom Reagan elnök azon mondását, hogy „az a jó állam, ami minél kevesebbet avatkozik bele a gazdasági folyamatokba”.

Vegyük csak előzetes rossz példának a személyszállítás problematikáját! 1982-ben, az akkori rendszer, engedélyezte a magántaxik működését. A tevékenység alig volt szabályozva, boldog boldogtalan vágott bele a jövedelemszerzés eme módjára. Mi történt? Egy kis idő után telített lett a piac, és megkezdődött az áresés, ami jó nekünk, nem igaz? Lehet, hogy néhány taxisnak már nem volt elég a lecsökkent jövedelme, de azok a piac rendje és módja szerint, visszaadták az ipart, és más vállalkozásba kezdtek. Csakhogy az állam úgy gondolta, neki feltétlenül be kell avatkoznia. Kötelező spéci rendszám, sárga fólia, reptéri protekció, NAV-hoz becsengető taxióra, stb. A következmény: egekbe szökő árak. Erre a piac szabályai szerint megjelent az olcsóbb alternatíva, az Über. Mi történt nálunk? A taxisok, ahelyett, hogy váltanának, rinyálni kezdenek, mire az állam a beavatkozás legegyszerűbb módját választja: Tiltsuk be! Kérdem én: mire fel? Állítólag piacgazdaság van idehaza, vagy nem?

Nagyjából ugyanez történik most a lakáskiadással. Ez sem új dolog a piacon, annak idején ezt úgy hívták: fizető vendéglátás. Annyi változás történt csupán, hogy most egy (vagy több) internetes oldal megkönnyíti szolgáltatónak és vendégnek, hogy egymásra találjanak. Remek dolog nem igaz? Kinek lehet ebből hátránya? Csakis a verseny- és a piacgazdaság ellenfeleinek. Most, hogy a járvány miatt üresek a szállodák, hirtelen rengeteg idejük lett lobbizni (rinyálni), hogy így meg úgy sérül a versenysemlegesség. Ugyan már! Belegondoltunk már az érvelésük jogosságába? Mert én igen. A legfőbb szívfájdalmuk, hogy nekik sokkal több szabályt kell betartaniuk, mint a magánlakások tulajdonosainak, ami többletköltséget jelent. Lehet, hogy a speciális tűzvédelmi szabályok komoly kiadással járnak, de nekem ne mondja senki, hogy ezzel együtt egy szállodai szoba „előállításának” fajlagos költsége magasabb lenne, mint egy lakásé, ahova konyhabútort vesz a tulajdonos, egyedileg alakítja ki a fürdőszobát, és mindent kisker áron vásárol meg, beleértve a 27% ÁFA-t is, amit ugye egy szálloda kapásból visszaigényel. Szóval hagyjuk ezt! Jönnek még az egészségügyi szabályozással. Miért, a magánlakás kereskedelmi jellegű kiadásának nincsenek szabályai? Dehogynem. Az általános közegészségügyi előírások betartását ugyanúgy ellenőrizhetik, mint bárhol máshol.

A legjobban mégis az önkormányzatokra vagyok kiakadva. Eddig csak gáncsoskodott némely fővárosi kerület, hogy szavazókat szerezzenek. Na persze, ha valaki kifizette a kétmillió forintot parkolóhely megváltás címén (úgy, hogy parkolóhelyet persze nem biztosítanak) akkor mehet a biznisz, le van tojva az a pár lakó a bulinegyedben, aki nem bírja, ha hajnalban érkeznek haza a szomszédba. Most viszont azt a nyilatkozatot hallottam, hogy „a lakások rövidtávú kiadása emeli fel bérlakások árát a fővárosban”. Na, ettől eldobtam a hajamat. Ez most komoly? Azért kerül a kispesti panelben egy garzon százezerbe, mert a Dob utcában drágán adják a lakást az Airbnb-sek? Mindenkit hülyének néznek. (És nem csak a propaganda média.)
Kedves önkormányzatok és kedves állam! Tessenek olcsó, szociális bérlakásokat építeni, ha bele szeretnének avatkozni a lakáspiac áraiba! Ja, hogy az a szocialista rendszer sajátja? Hát akkor javaslom átugrani a szomszédos Ausztriába, ahol sosem volt szocializmus, van viszont új beruházás. Bécsben a mai napig épülnek az önkormányzati lakások, ahol a fiatalok a budapesti árak alatt juthatnak olcsó lakhatáshoz.

Természetesen sokkal gyorsabb és persze olcsóbb tiltásokkal beavatkozni egy működő piacgazdaságba. Aztán majd az oldalhajtásokat is lenyessük újabb tiltó rendelkezésekkel, mígnem eljutunk egy olyan országba, aminek egyszer már véget vetettünk harminc évvel ezelőtt.