Római vízvezeték, középkori várkastély... Tovább is van, mondjam még?

 Porto és Madrid között fekszik egy spanyol kisváros, melynek történelmi emlékei mindenképp megérnek egy sétát. 

SEGOVIA

  Az ezer méter magas felföldön fekvő Segoviát már az ókorban is lakták, de az igazi fejlődését a római hódítóknak köszönheti. Az I. században épített, 15 km hosszú vízvezetékük leglátványosabb szakasza az Acueducto a mai napig fennmaradt, és egy kicsit jobb állapotban, mint a mi Aquincumunk. Igaz, a mór megszállás alatt a 166 gránit boltívből álló, 800 méter hosszú és 29 méter magas építményt kicsit megágyúzta Al-Mamún muzulmán vezér, de a megsérült 36 ívet később helyreállították. Ez az Ibériai-félsziget legjelentősebb római kori műemléke, nem csoda, hogy az UNESCO világörökség része.

  Ingyenes parkolási lehetőség nincs a közelben, de számos mélygarázs teszi lehetővé, hogy autónkat biztonságban tudjuk. Mi a várhegy oldalában találtunk egyet, ahonnan lift vitt fel egyenesen az óvárosba. Szerencsére a mórokat kizavarták a XI. században, és megkezdődött a település felvirágzása. A legszebb épületeket a XIV-XVI. században emelték. Ezek közül elsőként az 1525-ben épített Catedral de Segovia székesegyházat látogattuk meg, merthogy katedrálisból sosem elég. Igaz, kétszáz év kellett, hogy mai formáját elnyerje, de megérte várni, igazán impozáns templom lett belőle. Természetesen ugyanazok gótikus oszlopok, és aranyozott oltárok, mint amiből oly sokat látni Európa szerte, de azért észrevettünk néhány különleges alkotást is. És, hogy mennyire haladnak a korral, misem bizonyítja jobban, hogy a Szent Mária-székesegyház már Instagram profillal is rendelkezik.

  A katedrális sztorijához hozzátartozik még, hogy VI. Sándor pápa (Rodrigo Borgia) elveszett bullájának öt példányát találták meg itt. A történészek szerint ez nagy felfedezés, mert az Ibériai-félszigeten ez az első, európai viszonylatban pedig a harmadik ilyen típusú nyomtatvány.
  A korrekt tájékoztatás érdekében azt is meg kell említenem, hogy Tomás de Torquemada, az egész Ibériai-félsziget főinkvizítora is itt fejtette ki nem annyira áldásos tevékenységét, melynek következtében több ezer ember került máglyára.

  Bájos utcácskákon át jutottunk el a város másik nagy durranásának számító Alcázar de Segovia fellegvárhoz. A XIV-XV. században épült hajdani királyi rezidenciát 1862-ben építették ujjá, miután egy tűzvésznek köszönhetően igencsak leromlott az állaga. Most viszont úgy néz ki, hogy akár a Disney stúdió is forgathatna itt tündérmeséket. Nyolc euró a beugró, de ha nem akarunk felmenni a toronyba, hatból megússzuk. Mi nem akartunk, mert a várfalról is nagyjából ugyanazt a panorámát láthattuk (és nem azért mert lusta vagyok 152 lépcsőfokot mászni egy fotóért). Napjainkban az Alcazar nemzeti levéltárként és múzeumként üzemel, ami leginkább fegyvergyűjteményére lehet büszke.

  Ha valaki Madridban múlatja az időt, és már mindent látott, érdemes ellátogatni a kilencven kilométerre fekvő Segoviába, egy tartalmas félnapot tölthet el itt.