Három nagy piacot ismerek a Balaton környékén, amit érdemes meglátogatni nyaralás alatt, ha már unjuk a napfürdőzést, vagy éppen strandolásra alkalmatlan az időjárás. A területre legnagyobb fonyódi nem sokban különbözik a városi piacoktól, rengeteg a kínai bóvli, viszont jó áron bukkanhatunk rá olyan használati cikkekre vagy dísztárgyakra, amiről addig nem is tudtunk, hogy szükségünk van rá. Ennél sokkal hangulatosabb a káptalantóti Liliomkert piac, viszont a déli parton nyaralóknak komoly távolság lehet. A tó mindkét oldaláról könnyen megközelíthető Tihanyi Piac Placc kompromisszumos megoldást jelenthet nemcsak távolság tekintetében, hanem a kínálatot illetően is. Erről számolok be az alábbiakban.
Ha a déli parton töltjük a szabadságot, megközelítésnek opció lehet a vonat, bár a földvári vasútállomástól félórás séta a Szántódi Rév. Lenyűgöző villák között vezet az út, de ezt mi már bejártuk párszor, meg amúgy is vége már az olimpiának, ezért inkább autóval közelítettük meg a kompállomást. Legnagyobb meglepetésemre egy ingyenes parkolót találtunk a helyszínen, de azon már nem lepődtem meg, hogy kilenc után nincs benne hely. A közeli nyaralósoron viszont gond nélkül le tudtuk támasztani a kocsit. Megvásároltuk a személyjegyeket koponyánként 1800 forintért oda-vissza, és felszálltunk az éppen kikötött kompra. Aki bringával kel át, további 900 forintot kell leszurkolnia egy retúrjegyért. Az idén átadott, új komphajók első pillantásra csak dizájnban térnek el öreg elődeiktől, de ez olyan, mint az autóknál: amikor a Wartburg után beülsz egy Volkswagenbe, hamar rájössz, mecsoda különbség. Legalábbis a kapitánynak mindenképp, aki légkondis fülkéjének kényelmében joystickkal navigálja a monstrumot Tihany felé. Csupán tíz percünk volt a földvári vitorlásverseny hajóiban gyönyörködni, és máris készülődhettünk a kiszálláshoz.
A tihanyi oldalon, mintha megállt volna az idő. Üresen tátongó étteremépület és gazosodó park fogadott. A közelmúlt fejlesztéseként felépült nyaralóházon kókadt hirdetőtábla jelzi, hogy még mindig nem sikerült eladni a lakásokat. A blokkház mögött jobbra kanyarodva, a közelben találjuk a piacot. Az már első pillantásra is szembetűnt, hogy közel sincsenek annyian a kereskedők, mint két éve, amikor utoljára itt jártunk. Megcsappant az ószeresek száma is, de a kézműves termékeket árusító standból is jóval kevesebb volt. A színvonal szerencsére nem csökkent, olcsó tucatárut nem láttam. Viszont különösebb fejlődést sem a piac történetének tizenegy éve alatt. A bejáratnál felhúzott hangulatos vendéglátó komplexum itt-ott már megkopott, a közlekedőutakon továbbra is a porban csoszogva gusztálhatjuk a rozoga asztalokra, vagy a földre terített ponyvákra kihelyezett csecsebecséket. Düledező installáció hirdeti, hogy az alapítóknak egykoron átgondolt koncepciója volt az egyedi hangulat megteremtésére, de mára elfogyott a lelkesedés. Ha valaki nem vásárlási szándékkal érkezik ide (min én), annak fél óra is elég, hogy végig pásztázza a kínálatot. Ha viszont itt intézzük az élelmiszer vásárlásunkat (mint Kata), és netán egy Ming korabeli vázára is alkudozni szeretnénk, akkor órákat is eltölthetünk ezen a helyen.
Nagy rutinnal kerestem egy árnyékos sarkot, és egy kávé mellett elmerültem a magammal hozott regényemben, amíg az én Drágám bevetette magát a "kofák" közé. Szerencsére a családi kasszát nem fordította deficitbe, ami ebben az országban már komoly eredmény. Csak néhány "nélkülözhetetlen" termékkel és pár információval tért vissza. Beszámolt a helyi büfé ételkínálatáról és árairól, ami alapján úgy döntöttem, inkább máshol ebédelünk. Aztán elmesélte, hogy az egyik eladónéni szerint, miért van egyre kevesebb stand. A folyamatosan emelkedő helypénzt néhány kereskedő már képtelen kigazdálkodni. Ő is csak azért jár még ide, mert a közeli nyaralójukban tölti a nyári hónapokat, így a költségeit nem terheli a magas üzemanyagár és a folyamatosan emelkedő autópályadíj, de ősztől átteszi a székhelyét más városba.
Befejezésképp illene valamiféle tanulságot levonnom, ezért úgy összegezném a tapasztalatomat, hogy, aki még nem járt ezen a piacon, és nincs jobb dolga szombat délelőtt a Balatonon, keresse fel a Placcot, hátha tetszik neki a forgatag, vagy rálel egy kincsre. A magam részéről néhány évet biztos kihagyok, de nem zárom ki, hogy egyszer még visszatérjek. I'll be back!
