Nürnberg közel félmilliós lakosával Bajorország második legnépesebb városa. Tavalyi sör-vár túránkból kimaradt, ezért most Elzászból hazafelé tartva, megálltunk egy napra, hogy körbenézzünk mi a helyzet vár ügyben. A sör kérdést mos hanyagoltuk, pedig szívesen leteszteltem volna az Orca Brau, Hopferei Hertrich vagy a Ravenkraft termékeit, de az idő szűke miatt inkább Közép-frankföld építészeti remekeinek szenteltük az időt. A város közepén áll a Kaiserburg (Császári vár), ami ódon várfalaival és tornyaival öleli körül az óvárost. Mivel ez a hely egyik kedvence volt a náciknak, kapott bombát rendesen a háború vége felé, így aztán a régi épületekből kevés maradt meg, de azért még így is jócskán van látnivaló.
Autónkat a centrumban lévő egyik parkolóházban tettük le, óránkét 2 euróért, innen könnyen begyalogolhattuk az összes látnivalót. (Nem érdemes kijjebb parkolni, mert jóformán mindenhol ugyanennyi a tarifa.) Akárcsak a Szent Lőrincz Templomban. Megszokhattuk már a világban, hogy isten házába sokszor csak pénzért léphetünk be, de az itteni 650 forintos beugró nem is annyira vészes a város legnagyobb templomáért, ami a XIV. században épült, gótikus stílusban. 9 méter átmérőjű rózsaablaka és gazdagon faragott szószéke teszi különlegessé, de számos művészeti remekmű található még itt.
Innen csak egy köpésre van a főtér (Hauptmarkt), ahol még délután is tarka piaci standok várták a vásárlókat mindenféle finomsággal. Ugyanitt tartják télen a messze földön híres adventi vásárt, aminek megnyitóját a Frauenkirche erkélyéről tartják. A Miasszonyunk templomába már ingyen bemehettünk, igaz, van egy több nyelven írt ajánlás, hogy mennyit illik adományozni a perselybe. Ez a templom lényegesen kisebb az előzőnél, de nem kevésbé látványos. Van a homlokzatán egy mechanikus óra, ami alatt minden délben egy bábjelenet zajlik az 1356-os Aranybulla emlékére. Kicsit beleront a képbe, hogy ezen a helyen 1349-ig még egy zsinagóga állt, csak egy pogrom fénypontjaként az antiszemita tömeg lerombolta.
A templommal szemben egy 19 m magas, díszes kőkútnál fotózkodnak a turisztok, ugyanis a Schöner Brunnen-t körülvevő reneszánsz rácson egy aranygyűrű található, amit ha háromszor megforgatsz, teljesül a kívánságod. (Vagy nem.)
Ezután következett a Szent Sebald Templom, mert templomokból sosem elég az én nejem szerint. Hál’ istennek útba esett, és itt sem kértek pénzt. Mondjuk nem is nagyon volt mire. Bár a protestáns templomot nem tegnap építették (1225-73), és nem is csúnya, de csalódást okozott az orgonájuk. Azzal hencegnek, hogy egy 6 ezer csőből álló gigantikus hangszerük van, csak azt nem tették hozzá, hogy ez egy közönséges farostlemez dobozba épített hangszer, és teljesen indokolatlan helyre biggyesztették fel a templom oldalfalán. Ami viszont tetszett, az egy monitor volt, ahol animációs videón követhetjük végig, hogy bővült az épület a XIII. század óta, de azt is, hogy milyen állapotban volt a II. világháború után.
A Kaiserburg két nevezetessége a kastély (ma múzeum) és a Sinwellturm torony már bezárt, mire odaértünk, de igazából kívülről érdekes, mert itt maradtak meg legjobb állapotban a fagerendás középkori lakóházak. Csak úgy, mint a híres, (magyar származású!) bajor festő, Albrecht Dürer háza.
Visszafelé sétálva útba ejtettük a Weißgergasse utcácskát, amiről remekbe szabott (kissé túlszaturált) fotók terjengnek az interneten. Mi is megtaláltuk azt a helyet, ahonnan olyan fotót lehet készíteni, mintha az egész utca egy csodásan helyreállított középkori házsor lenne, valójában a kanyaron túl, már csak kommersz, az ötvenes években épült lakóházak találhatók.
Megkerestük még a Weinstadel fahidat, amit látványosságként jelöl a gugli. Hát, mindenki döntse el! Ha a híd nemi is, a Pegnitz-folyó menti házak és terek viszont elnyerték a tetszésünket.
 |
| Feltűnés nélkül kövess! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése