Több mint fél évszázadot megéltem, de ilyet még nem pipáltam. A globalizáció egy új formáját mutatta meg nekünk: a VILÁGPÁNIKOT. A klisék ugyanazok, mint korábban, csak most egyszerre, az egész földgolyón eluralkodott a félelem. Hogy milyen klisékre gondolok, ezt szeretném kifejteni, ha már úgyis péntek 13-át írunk.
Kezdjük az elején! Kínában járvány ütötte fel a fejét, egy új típusú vírus döntötte ágynak a wuhaniakat. Mit tesz erre a Kínai Népköztársaság Kommunista Pártja és legfőbb vezetése? Pont azt, amit 1986-ban szovjet kollégáik Csernobil esetén. Megpróbálják elhallgatni az ügyet olyannyira, hogy a veszélyre figyelmeztető orvost letartóztatják. Isten nyugosztalja Li Ven-liangot, és azt a sok ezer kínait, aki megmenekülhetett volna, ha nem a hatalmukat féltő politikusok érthetetlen reakciói sodorják halálba őket. Mit gondolt Hszi Csin-ping (vagy egy túlbuzgó seggnyalója), hogyha járvány tör ki az egyik tartományban, akkor veszélyben a hatalmuk? Ugyan már! Ennél egy hatalmát féltő államfő sokkal rafináltabb, azonnal a lehetőségeket látja a tőle függetlenül kialakult véletlenben. Például a nép megmentőjének képében tetszeleghet. Előbb-utóbb úgyis lecseng a járvány, és akkor majd azt állíthatja, hogy azért sikerült legyőzni, mert ő remekül helyt állt a gáton.
Vagy az is elég, ha „külföldi vírusnak” kereszteli át a kórt, és mindjárt a nemzeti érzésekre apellálva édesgetheti magához az erre fogékonyakat.
De olyan közvetlen hozadéka is lehet egy ilyen helyzethez, hogy úgy véreztetjük ki a magukat fenntartani akaró (és a cenzúrát elutasító) színházakat, hogy közben széttárjuk a karunkat – Ja kérem, nehogy már ezt is a mi nyakunkba varrják!
Hogy reagál az ellenzék? Természetesen itt is a klisék működnek. Mindenért a kormány a hibás, és épp itt az ideje, hogy lemondjanak. Ezzel mintegy tovább gerjesztve a negatív hangulatot.
Mit tesz ilyenkor a média? Az alap kliséhez nyúl: az emberek szeretnek a TV előtt rettegni, hát adjuk meg nekik, amit kér a nép! Sutba az árokba borult autókkal, és a falu trafikját kirabló gazfickóval! 24/24-ben toljuk nekik a világ híreit karanténról, vesztegzárról, repülőjáratok törléséről, és üres áruházi polcokról!
A kliséktől pedig mi sem vagyunk mentesek. Karantén? Útlezárások? Nosza spájzoljunk be, itt a világvége! A hab a tortán, amikor lejátszanak a híradóban egy ausztrál (!) ipari kamera felvételét, ahogy két vásárló ölre megy az utolsó csomag budipapírért, és másnap kiürül az Auchan WC papír polca.
Persze az sem jó megoldás, hogy legyintünk egyet, mintha csak vihar lenne egy pohár vízben, és vicces mémeket osztunk meg a Facebookon, mert a kialakult helyzet mindenkit érint valamilyen módon. Lehet, hogy te fiatal vagy, erős szervezetű és nem félsz semmitől, de ha hazaküldenek fizetés nélküli szabadságra, mert a munkáltatódnak is le kell húznia a rolót, majd izgulhatsz egy-két hónap után, hogy miből veszel élelmet, mert a kamrában csak az a nyolc flakon étolaj maradt, amit még februárban vettél. Lehet, hogy vannak tartalékaid, és kibekkelsz bármilyen hosszú karantént, de vajon a bankod is kihúzza majd addig, míg elcsendesedik a világméretű hisztéria?
De akkor mi a helyes eljárás ilyen helyzetben?
Nekem csak egy szó jutott eszembe: az önmérséklet. Önmérséklet a politikusoktól, hogy tegyék félre a játszmázást, és kerülve a rivaldafényt, mindenki szép csendben tegye a dolgát.
Önmérsékletet a médiától, hogy próbálják a súlyának megfelelő helyén kezelni a járvánnyal kapcsolatos híreket. Ne a szenzációhajhászás legyen az elsődleges cél, hanem, hogy mit tudna egy sajtóorgánum a maga részéről hozzátenni ahhoz, hogy mielőbb túl legyünk ezen az őrületen.
Mi, emberek pedig úgy vészelhetjük át ezt a nehéz időszakot, ha nem pánikolunk, hanem a feladatot látjuk a helyzetben. Mivel tudjuk segíteni rokonainkat, barátainkat és a körülöttünk élőket, hogy senkit ne érjen el a fertőzés?
Nem kell nagy dolgokra gondolni. Én például ezzel az írással járulok hozzá az önmérséklet globalizációjához, és azzal, hogy lefújom az anyósom születésnapi buliját a következő néhány évre, ezzel is mérsékelve a fertőzés terjedését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése